A következő interjúk mindegyike nagyjából ugyanúgy végződik; az SCP-022-1 példánya tipikusan hisztérikus állapotba kerül, amíg az Alapítvány munkatársai meg nem tudják nyugtatni/visszatartani őket. Ezeket a részeket kihagytuk.
Dátum: 198█. Március █.
Interjúalany: SCP-022-1-2
Kérdező: Dr. ██████
Megjegyzések: SCP-022-1-2 volt SCP-022-1 második példánya, melyet az Alapítvány felfedezett, mivel az első példányt az Alapítvány ügynökei látásra megsemmisítettek. SCP-022-1-2 egy körülbelül 54 éves ázsiai férfi teste volt. A mellkasát összevarrták, ami az előzetes boncolás bizonyítéka.
[NAPLÓ KEZDÉSE]
Dr. ██████: Kérem, azonosítsa magát.
SCP-022-1-2: Az én… nevem John █████████. Mi… mi a fene folyik itt?
Dr. ██████: Ezt próbáljuk kitalálni, John. Hogyan jutottál ebbe az… állapotba?
SCP-022-1-2: Én… nem tudom. Az autómat vezettem… hazajöttem a… mindegy. Éppen vezettem és összetörtem a kocsimat.
Dr. ██████: Akkor mi történt?
SCP-022-1-2: Semmi! Itt ébredtem! Kérem… ennek [érthetetlen]-nek kell lennie.
Dr. ██████: Emlékszel arra, hogy autóbalesetet szenvedtél el, aztán itt ébredtél fel a hullaházban? Van fogalmad arról, hogyan kerültél ide?
SCP-022-1-2: Nem jutottam ide! Nem érted! Ez nem én vagyok! Nem én vagyok!
Dr. ██████: Mit értesz azon, hogy „nem te vagy”?
Ekkor SCP-022-1-2 erősen izgatott állapotba került, mely nyomán fizikailag meg kellett fékezni. Ehhez hát ügynökre volt szükség, az SCP-022-1-es példányihoz fűződő erőnövekedés miatt. Végül SCP-022-1-2 megnyugodott és az interjú folytatódott.
Dr. ██████: Most megmagyarázná, mire gondolt?
SCP-022-1-2: Ez. Nem. Én. Vagyok. Láttam a tükörképemet az acélon. Nem vagyok egy vén ázsiai fasz! Ez nem én vagyok!
[NAPLÓ VÉGE]
Az utolsó kijelentést követően SCP-022-1-2 a falnak kezdte ütni a fejét. Miután lefogták, néhány órán keresztül még érthetetlenól sikoltozni kezdett, majd elhallgatott. Még hat napig küzdött, bár látszólag képtelen volt már a beszédre, míg végül abbahagyta a mozgást. Ezen időszak alatt természetes ütemben bomlott tovább. Az interjút követő holttestvizsgálat nem tudta megállapítani a halál okát, mivel számos belső szervét eltávolították. Az egyetlen sérülés, mely úgy tűnt, hogy nem a korábbi műtét/boncolás eredménye, egy sérült légcső volt.
Dátum: 198█. Március █.
Interjúalany: SCP-022-1-5
Kérdező: Dr. ██████
Megjegyzések: SCP-022-1-5 animálódása röviddel azután történt, hogy D-5619-est elküldték SCP-022-be, ki ezután eltűnt. SCP-022-1-5 egy körülbelül 12 éves női test volt, akinek hiányzott a jobb karja és a törzsének nagy része. SCP-022-1-3-mal történt incidenst követően SCP-022-1 összes példányát fizikailag visszatartják, mielőtt bemutatnák egy értékes személyzetnek, ez alól az SCP-022-1-5 sem kivétel.
[NAPLÓ KEZDÉSE]
Dr. ██████: Kérem, adja meg a nevét.
SCP-022-1-5: Mit csináltatok velem?
Dr. ██████: Kérjük, adja meg a nevét.
SCP-022-1-5: Mi a faszt csináltál velem?!
Dr. ██████: Nem tettünk Önnel semmit, most kérem adja meg a nevét.
SCP-022-1-5: Pontosan tudod, ki a faszom vagyok!
Dr. ██████: Akkor frissítse fel az emlékezetemet, kérem.
SCP-022-1-5: Én vagyok a tengerimalac, akit most elbasztál. Ne mondd, hogy elfelejtett engem, Dr. Seggfej.
Dr. ██████: …Ön D-5619.
SCP-022-1-5: ízig-vérig. Tájékoztatásul, köcsög, a nevem [ADAT VISSZATARTVA]! Most változtass vissza, te rohadék! Cserélj vissza!
[NAPLÓ VÉGE]
Ezen a ponton Dr. ██████ több kérdést is feltett SCP-022-1-5-nek, hogy igazolja a kilétét. Noha megerősítették, hogy személyazonossága D-5619-é, SCP-022-3-5-ből nem sikerült hasznos információt szerezni. Két nappal későbbi lejártáig zárt cellában tartották. Három hét elteltével D-5619 teste SCP-022-1-7 néven animálódott meg. SCP-022-1-7 által adott rövid interjúban azt állította, hogy egy 89 éves nő.