*törés*
VILLÁM
A padlón fekszem, és még sosem éreztem ekkora fájdalmat. Úgy látszik, ilyen érzés, ha egy golyó van a gyomrodban. A fájdalom állandó, de minden más homályos: biztosan gyorsan veszítem a vért.
Várjunk – hogyan kerültem ide? Utoljára a betörésre emlékszem, az a kis fickó megfordult, ahogy futottak, majd a pisztolylövés… és Angie zihálva a hasához kap, és összeesik a saját vértócsájában.
ANGIE! Hol a feleségem?! Ott, most ott áll, ahol én, mikor meglőtték, olyan meglepettnek látszik, mint én. Odasiet hozzám, nem figyelve az útjában lévő bútorra. A régi olajlámpa leesik az asztalról, a padlóra zuhan…
*törés*
VILLÁM
A fájdalom eltűnt, és ismét a talpamon állok. De még az előbb… Istenem, Angie a padlón vérzik, mint azelőtt. Segítenem kell neki, próbálok odamenni hozzá, hogy segítsek, elállítsam a vérzést, valamit, AKÁRMIT. A könyököm megböki a régi olajlámpát, leesik…
*törés*
VILLÁM
AÚ, A PICSÁBA! Újra a földön fekszem, de legalább Angie jól van. Mi a fene folyik itt? Először ő haldoklik, majd én, majd ő, majd megint én – és semmi más nem változik! Angie odarohan hozzám, nekimegy az asztalnak, feldönti azt az öreg lámpát…
*törés*
VILLÁM
Újabb csere? Hogyan? Nem számít – segítenem kell Angie-nek. Odasietek, útközben feldöntöm az asztalt…
*törés*
VILLÁM
Megint én haldoklom, viszont Angie sem tűnik boldogabbnak. Annyira zavarodottnak, rémültnek látszik. Rám tekint, a hasára, a lámpára. Várjunk csak – miért van az a lámpa egy darabban? Már emlékszem, az a mocsok először is meglőtte Angie-t, odafutottam hozzá segíteni, de feldöntöttem azt a lámpát útba menet. Nem láttam, mi történt vele, de hallottam összetörni.
Felveszi a lámpát az asztalról, alig tudja a remegő kezeiben tartani. A feje fölé emeli, ledobja…
*törés*
VILLÁM
Ismét épen és egészségesen. Kinézek az ajtón, látom a két bűnözőt futni alig három méterre onnan, ahonnan meglőtték Angie-t. A lámpa is itt van – visszafordítja az időt vagy mi? Mégis mi az ördög történik itt? Hogyan tekeri vissza az időt egy random, dísznek vett olajlámpa, és hogyan cserélünk helyet Angie-vel?
Nincs idő ilyeneken gondolkozni. Tudom, Angie-nek milyen kevés ideje van hátra; éreztem, amikor a földön feküdtem. Semmi esély, hogy egy mentő időben kiér, még akkor sem, ha valaki a lövés pillanatában hívná őket. Csakis úgy menthetem meg őt, ha én halok meg. Megragadom a lámpát, és elhajítom…
*törés*
VILLÁM
Működött – visszakerültem a padlóra. Látom Angie-t a lámpáért nyúlni, próbálom megmondani neki, hogy minden rendben, hogy engedjen el, de túl késő. A lámpa lezuhan…
*törés*
VILLÁM
Felkapom a lámpát, lenézek szegény Angie-mre, és szólok neki, hogy megmentem őt…
*törés*
VILLÁM
*törés*
VILLÁM
*törés*
VILLÁM
Közel húsz éve vagyunk házasok – kétszer ennyi ideje ismerjük egymást. Gyermekkori barátokként, gimis szerelmesekként, mindig együtt. Szinte mindenki tudta, hogy végül házasság lesz a vége. Már fiatalon megesküdtem, hogy bármi áron megvédem őt, ha az életem is múlik rajta…
*törés*
VILLÁM
Akkor ő miért nem hagyja?
*törés*
VILLÁM
*törés*
VILLÁM
Kíváncsi vagyok, hogy ez az izé valaha kifogy-e a kakaóból? Ha igen, remélem akkor, mikor én fekszem…
*törés*
VILLÁM
*törés*
VILLÁM
Ezen a ponton elég biztos vagyok benne, hogy ha valamelyikünk a földön meghal, mielőtt a lámpa eltörne, akkor vége a cseréknek. Csak egyben kell tartanom annyi ideig, hogy meghaljak, mielőtt Angie átvenné a helyem…
*törés*
VILLÁM
Magamhoz ragadom a füstcsövet, és várok. Nézni, ahogy így szenved, ahogy a szeméből elillan az élet anélkül, hogy bármit tennék, hogy megállítsam… Olyan, mintha a szívemet és a lelkemet darabokra tépnék. De muszáj várnom, ameddig lehet. Ha elhalasztom a cserét, közelebb kerülök a halálhoz a váltásnál, és akkor talán Angie-nek nem lesz ideje felváltani…
*törés*
VILLÁM
FENÉBE! Visszakerültem egészen a lámpa összetöréséig. A halogatás nem fog beválni…
*törés*
VILLÁM
Bocsánatot kérek Angie-től, amiért olyan sokáig hagytam őt szenvedni, és könyörgöm neki, hogy hagyjon meghalni, hadd mentsem meg őt…
*törés*
VILLÁM
Angie könyörög, hogy hagyjam őt meghalni, hadd mentsen meg engem…
*törés*
VILLÁM
*törés*
VILLÁM
Szerintem lassan kezdek hozzászokni a fájdalomhoz – legalábbis a fizikaihoz. Azt mondják, az ember bármihez képes hozzászokni, viszont semmi sem tompítja azt a borzalmat, amikor tehetetlenül nézem életem szerelmét lassan haldokolni a padlón. MUSZÁJ megmentenem őt…
*törés*
VILLÁM
*törés*
VILLÁM
A világ szemében mindössze néhány perce fejeztük be a vacsora utáni takarítást. Aztán az a két merész gazfickó egyszerűen csak berúgták a bejárati ajtót. A nagyobbik elkezdte összeszedni, amit tudott, miközben a kisebbik szobáról szobára rohant. Valószínűleg minket keresett, mivel megtorpant, mikor megtalált minket a konyhában bujkálni, ránk szegezte azt a pisztolyt, és a nappaliba utasított minket…
*törés*
VILLÁM
*törés*
VILLÁM
Néztük, ahogy szétszedték az otthonunkat, megmarkoltak mindent, ami tetszett nekik, a többit összezúzták. Míg a nagy fickót csak a rablás érdekelte, a kicsi folyton visszatért fenyegetni minket. A kis patkány vihogott, akárhányszor összerezzentünk a fegyvere döfésétől. Az a beteg rohadék biztosan élvezi, ha másokat bánthat – láttam az arcán, ahogyan megfordult, pisztoly a kézben…
*törés*
VILLÁM
*törés*
VILLÁM
Talán, ha valahogy megölném magam, mielőtt Angie-nek sikerülne megint eltörnie a füstcsövet, megtörhetem a körforgást az én oldalamon. A gond csak az, hogy alig pár másodpercem van rá…
*törés*
VILLÁM
*törés*
VILLÁM
Hát, ez sem vált be. Nem tudom meggyőzni Angie-t, hogy hagyjon meghalni – egyértelműen annyira a fejébe vette a megmentésemet, mint én az övét. Meg fogom találni a módját, hogy időben meghaljak…
*törés*
VILLÁM
*törés*
VILLÁM
Hányszor jártuk már ezt oda-vissza? Nem nagyon számoltam, de biztosan több százszor. Vagy ezerszer…
*törés*
VILLÁM
*törés*
VILLÁM
Nem emlékszem a nevemre. Nem emlékszem, ki vagyok, hol nőttem fel, vagy igazából bármi másra, ami a világ idejében több mint egy perce történt. Amennyire vissza tudok emlékezni, azóta megy ez a huzavona – évek óta, azt hiszem. Amire tényleg tisztán emlékszem, hogy nem hagyhatom őt meghalni…
*törés*
VILLÁM
*törés*
VILLÁM
*törés*
VILLÁM
*törés*
VILLÁM
*törés*
VILLÁM