Credits
Eredeti szerző:
Fordító:
Kép: Wikimedia Commons
N/A
Azonosító #: SCP-3930
Osztály: nincs
Különleges Elzárási Eljárások: Az SCP-3930-hez kijelölt személyzet feladata az oroszországi Uszinszk közelében kialakított SS-C9-es határvonal felügyelete, illetve a helyi parancsnokság utasításainak végrehajtása. Az SCP-3930-hoz kijelölt személyzet tájékoztatandó arról, hogy a határvonal által körülfogott területen nincs semmi, mivel SCP-3930 nem létezik.
Leírás: SCP-3930 nem létezik.
Jelen akta hátralevő része 5/3930 szintű, szigorított titkosítás alatt áll.
Jogosulatlan hozzáférés tilos.
SCP-3930.
Uszinszk, KR, RU.
Adminisztrátori Jegyzet: Jelen aktához pontosan hét élő személynek lehet hozzáférése.
Módosított Különleges Elzárási Eljárások: SCP-3930 további elzárásának biztosítása érdekében szükséges az ide kijelölt személyzetnek (a jelen aktához hozzáféréssel nem rendelkezőknek is) értésére adni, hogy SCP-3930 nem létezik és soha nem is létezett. Az ide kijelölt személyzet azon tagjai, akik SCP-3930 létezését bizonygatják, áthelyezendőek és teljes pszichológiai kivizsgálásnak kell alávetni őket, biztosítandó, hogy ténylegesen felfogják SCP-3930 nemlétét. Akik erre nem képesek, azok a mindenkori 3930 vezető kutatójához rendelendőek terminálásra.
Minden, SCP-3930-hoz kijelölt személyzetnek meg kell értenie, hogy minden ezzel ellentétes értelmű szöveg vagy parancs dacára SCP-3930 nem létezik.
SCP-3930 a felfedezési helyén van elzárva. Az SCP-3930-at tartalmazó területre belépni szigorúan tilos. SCP-3930 körül egy megközelítőleg 1 km átmérőjű határvonalat állítottunk fel. Bárki, aki SCP-3930 megközelítésének szándékával, engedély nélkül átlépi a határvonalat, azonnal terminálandó. A jelen aktához hozzáféréssel rendelkező hét személynek teljes végrehajtói jogosultsága van SCP-3930 elzárását és az ide rendelt személyzet adminisztrálását illetően.
SCP-3930 elzárását SCP-3930 tartós nemléte biztosítja.
Leírás: SCP-3930 egy statikus űr, amit egy 1 km-es határvonal vesz körül. Az oroszországi Uszinszk közelében található, a határvonalat eredetileg szovjet tudósok állították fel az 1970-es évek elején. SCP-3930 nem bocsát ki és nem is nyel el sem fényt, sem hangot. Nincs sem formája, sem textúrája, nem lehet sem áthaladni rajta, sem interakcióba lépni vele, semmilyen módon nem manipulálható és kiterjedése sincs. Az Alapítvány kutatói változatos vizsgálati módszerek alkalmazásával 99,999%-os pontossággal megállapították, hogy az SCP-3930 jelzéssel ellátott területen egyáltalán semmi sem létezik.
Az SCP-3930-cal kapcsolatba kerülő alanyok ennek ellenére egybehangzóan arról számolnak be, hogy SCP-3930 a környéknek megfelelő növény- és állatvilággal rendelkezik, ill. hogy egy épület is található valahol a nemlétező térben. Jelenleg nem ismert, hogy az egyének mi módon képesek érzékelni SCP-3930-at, bár több erre irányuló hipotézist is kidolgoztak már (részleteket lásd a 3930.3-as függelékben). Mivel SCP-3930-on áthaladni ill. azzal interakcióba lépni nem lehet (mivel SCP-3930 nem egy létező dolog), ezért létező tárgyak és entitások nem "léphetnek be" SCP-3930-ba. Ennek ellenére, ha valaki megközelíti SCP-3930-at és áthalad a határvonalon, kívülállók továbbra azt láthatják, hogy zavartalanul megy tovább. A szóban forgó személy abban a pillanatban megszűnik létezni, amint átlépi SCP-3930 nemlétező "határát". A kívülállók azonban ennek ellenére látják és érzékelik még ezután is egy ideig - mindaddig, amíg végül már nem.
Összefoglalva:
- SCP-3930 nem létezik.
- SCP-3930 nem egy fizikai helyszín, pont az időben, szingularitás, vákuum, extradimenzionális tér, meta-konstrukció vagy bármi más leírható, létező dolog, mivel mindezek alkalmazhatóságához elengedhetetlen feltétele a leírandó dolog léte, amivel azonban SCP-3930 nem rendelkezik.
- Érzékelt tulajdonságai ellenére nem állítható SCP-3930-ról, hogy bármi is lenne.
- Mivel SCP-3930 nem létezik, nem is tartalmazhat semmi létezőt. Ennek következtében bármi, ami megpróbál átjutni és behatolni SCP-3930-ba, ami lehetetlen, mivel SCP-3930 nem létezik, szintén megszűnik létezni.
- A fentiek ellenére az emberi lények mégis érzékelhetőnek érzékelik SCP-3930-at és az azáltal nemlétezővé vált dolgokat is.
Külön megjegyzendő, hogy SCP-3930 bizonyos, tudatos lények által érzékelt tulajdonságai jelentős mértékben módosulhatnak annak függvényében, hogy hány egyén van tudatában SCP-3930-nak és annak is, hogy a tudatosság hatással van rá. Részleteket lásd a 3930.3-as függelékben.
Végül, az emberi érzékelésnek SCP-3930-ra gyakorolt hatását nem mérsékli az amnezikumok alkalmazása, de még a természetes halál sem. SCP-3930 érzékelt tulajdonságai befolyásolásának egyetlen ismert módja az, ha az SCP-3930-at előzőleg érzékelt személy belép SCP-3930-ba és megszűnik létezni. Ez ugyan nincs azonnali hatással SCP-3930-ra, ám idővel mérséklődni fog mindaddig, amíg - megközelítőleg harmincegy nap múltán - újra stabilizálódik. Legfeljebb tíz személy érzékelheti SCP-3930-at úgy, hogy az még stabil maradjon. Ebből heten az elzárási eljárásokért felelnek, két helyet tesztcélokra tartunk fenn, egyet pedig puffernek arra az esetre, ha egy civil tévedne engedély nélkül a területre.
3930.1-es függelék: Felfedezés
SCP-3930 eredeti felfedezéséről nem maradtak fenn jegyzetek a szovjet hírszerzési közösség összeomlását követően. Nagyon valószínű azonban, hogy egynél több alkalommal is felfedezték különböző személyek, akik megkíséreltek interakcióba lépni SCP-3930-cel, és így megszűntek létezni. Megjegyzendő, hogy a Szovjetúnió vége felé már csak szovjet tudósok és kutatók tudtak SCP-3930-ról és nem feltételezhető, hogy a GRU "P" részlegéből bárkit is tájékoztattak volna SCP-3930-ról. Ha az állami kutatók tudatában voltak SCP-3930 természetének, úgy ez vélhetőleg szándékosság következménye.
Azon személyek száma, akik még a jelen elzárási eljárások életbe léptetését megelőzően érzékelték SCP-3930-at, ismeretlen, bár a jelentések arra utalnak, hogy az állami kutatóknak rendkívüli nehézséget okozott az anomália egyidejű elzárása és tanulmányozása. Annak következtében, hogy nem ismerték kellően SCP-3930 anomália-jellegű tulajdonságait, jelentős mennyiségű élet veszett kárba, ami csak tovább súlyosbította az SCP-3930-vel kapcsolatos helyzetet. Mire az Alapítvány munkatársai is felfedezték SCP-3930-at, az eredeti kutatócsoport legtöbb tagja már elveszett SCP-3930-ban és csak nagyon kevesen maradtak közülük.
SCP-3930 jelenlegi elzárási eljárásainak életbe léptetése is sajnálatos életveszteséggel járt. Részleteket lásd a 3930.3-as függelékben.
3930.2-es függelék: Felderítési napló
SCP-3930 fentiekben bemutatott természetéből következően SCP-3930-on belül lehetetlen felderítést végezni. Kívülállók azonban képesek figyelemmel kísérni annak folyamatát, amint mások befelé haladnak SCP-3930-ba (és ezzel megszűnnek létezni) és még hangüzeneteket is tudnak fogadni tőlük. Megjegyzendő, hogy a hang- és képrögzítő-készülékek már SCP-3930 közelében akadozni kezdenek. A videókamerák nem képesek nemlétező entitásokat rögzíteni, így az SCP-3930-ról készített videófelvételek ugyanazokat a vizuális érzékleti abnormalitásokat mutatják, mint amelyek SCP-3930 szabad szemmel való megfigyelése esetén is tapasztalhatóak. Ugyanez a helyzet a hangfelvételekkel is. Röviden, minden hang- és képrögzítő felszerelés abban a pillanatban beszünteti a működést, amint beér SCP-3930-ba, bár a megfigyelők továbbra is megfelelő működést fognak észlelni még akkor is, ha ezzel együtt észlelik az eltérést is1.
Az itt következő hangnapló-leiratot 3930/7/42 készítette, a saját érzékleteit lejegyezve. Jelen napló rögzítése közben 3930/7/4 egy mikrofonba beszélt, és amikor arra érkező választ érzékelt, azt elismételte egy másik felvevőkészülékbe. Ennek megfelelően érdemes ismét megjegyezni, hogy az alábbiakban egyszerűen egy olyan beszélgetés olvasható, amit 3930/7/4 a látszat szerint egy olyan másik személlyel folytatott, aki jelen feljegyzés készítésének időpontjában nem létezett, így mindkét résztvevő fél mondandóját 3930/7/4 adta elő. Ezt az eseményt 3930/3/3 moderálta, megerősítve egyben az érzékelt válaszok pontosságát, illetve a napló utómunkálatait is ő végezte.
[NAPLÓ KEZDETE]
3930/7/4: Jól van, D-124, indulj el előre. Le tudod írni, hogy mit látsz magad előtt?
D-124: Fákat. Az erdőt.
3930/7/4: Állatokat?
D-124: Nem.
3930/7/4: Jól van. Menj tovább.
Csend.
3930/7/4: Közeledsz az anomália határához. Most látsz valamit?
D-124: Nem, semmit, most is csak-
D-124 ezen a ponton belépett SCP-3930-ba és megszűnt létezni. A hangrögzítő felszerelés megerősítette, hogy a rádiója beszüntette a működést. Ezt azonban sem 3930/7/4, sem 3930/3/3 nem vette észre.
D-124: -fákat, bokrokat, meg ilyeneket.
3930/7/4: Menj tovább.
Csend.
D-124: Hé, várj csak. Van valami itt a tisztáson. Valamiféle épület.
3930/7/4: Le tudod írni?
D-124: Ja, olyan… alacsony. Van egy csomó izéje… olyan társásházféle lehet. Bár nagyon benőtték a növények, mintha már régóta elhagyatott lenne.
3930/7/4: Mekkora ez az épület?
D-124: Hát, nem tudom. Talán… harminc méter? Ezen az oldalon hat ajtót számoltam meg. Úgy tűnik, mintha hátul körbekanyarodna.
3930/7/4: Menj tovább előre.
D-124: Okés.
Csend.
D-124: Amúgy, ebben a pillanatban figyeltem fel valamire. Hallok valamilyen hangot, de nagyon, nagyon halk. Eleinte azt hittem, csak a szél vagy a fű susogása az, de most már biztos vagyok benne, hogy egyik sem.
3930/7/4: Hogy hangzik?
D-124: (Szünet) Tényleg nem tudom. Nagyon gyenge.
3930/7/4: Rendben. Szólj, ha jobban ki tudod venni.
Csend.
D-124: Oké, itt vagyok az épületnél. Határozottan valamiféle társasház. Fehér falak, barna ajtók. Fa. Van itt, izé… gondolom, még valami másik épület is, talán egy iroda?
3930/7/4: Ki tudod nyitni bármelyik ajtót?
D-124: Megpróbálhatom. Várj csak. (Szünet) Ez zárva van. (Szünet) Ez is, várj. (Szünet) Benézek az ablakon, hogy látok-e valamit, de… egyszerűen csak sötét van bent. Meg függönyök az ablakon.
3930/7/4: Légyszíves próbálkozz tovább az ajtókkal.
D-124: Okés. (Szünet) Á, ez nyitva van. Na lássuk. (Szünet) Határozottan, izé, határozottan senki nem járt már itt jó ideje. Minden sötét és poros. Csak egy hálószoba, azt hiszem. Nincs túl sok bútor, csal pár szék meg egy kis könyvespolc. De semmi nincs rajta. Hadd nézek be a hálószobába. (Szünet) Franciaágy. Egy fiókos szekrény, de… üres mind. Meg van vetve az ágy. A függönyök mindenhol el vannak húzva. Várj. (Függöny elhúzásának hangja.) Ez az ablak csak a, izé, a tisztás, ami itt van, másik oldalára néz. Ez egy nagy, L alakú épület, még egy jó darabon folytatódik arrafelé.
3930/3/3: (Nem a mikrofonba beszél) Le tudnád kapcsolni azt a lámpát? Átkozottul erős a fénye.
D-124 további öt percen át kutakodik a hálóban és a szomszédos fürdőszobában. Végül 3930/7/4 megkéri, hogy távozzon.
D-124: Okés, jól van, már- várj csak.
3930/7/4: Mi az?
D-124: Én… elhúztam a függönyöket?
3930/7/4: Mi?
D-124: A függönyöket, mi a fasz… Úgy értem, elhúztam a függönyöket, amikor bejöttem a hálóba.
3930/7/4: Nem tudom, én-
D-124: Nem, határozottan. Tudom, mert utána még ki is nézten az ablakon. Elhúztam a függönyöket. (Szünet) Van itt még valami más is?
3930/7/4: Nincs okunk ezt feltételezni.
D-124: Akkor mi húzta be a kibaszott függönyöket? Miért vannak behúzva?
3930/7/4: Ezt nem tudjuk.
D-124: Persze, hogy nem tudjátok, de… ember, határozottan elhúztam őket. Mert ideléptem, kinéztem, és, izé… azt mondtam, hogy… nos, hogy van valaki ott kint, vagy… huhh. Nem, nem emlékszem, mit mondtam, ami azt illeti. Talán tévedtem. (Szünet) Ez fura.
3930/7/4: Tessék?
D-124: Semmi, én csak, őő… megyek tovább, azt hiszem.
Csend.
D-124: A következő szoba is ugyanolyan, csak háttal van az előzőnek. És van itt egy tévé is.
3930/7/4: A tévé be van kapcsolva?
D-124: Mi? Nem. Hetek, talán évek óta nem járt itt senki. Nem hinném, hogy… (Szünet) Vagyis, tudod mit? A tévé még meleg. Itt is járt valaki. Hadd látom… (Szünet)
3930/7/4: Mi az?
D-124: Be van kapcsolva, de… különös. Folyamatosan váltanak a csatornák. Csak képeket mutat. Fekete-fehér. Egy fordított óceán. Tükrök és arcok. Egy halotti máglya. (Szünet) Egy képet mindig előhoz újra. Fekete háttér, őő… (Szünet) benne lebegő sötét alakokkal. Többen vannak. Nagyon kicsik. Nehéz kivenni őket. Néha élesebbek, néha elhomályosulnak. (Szünet) Halljátok ezt?
3930/7/4: Nem.
D-124: Megint az a hang. Nem a tévéből jön. Talán kintről? (Szünet) Ez, őő… huhh.
3930/7/4: Tessék?
D-124: Hát, csak… tudom, hogy ez most őrülten fog hangzani, de esküszöm, hogy azon a falon volt az ajtó, amin keresztül bejöttem ebbe a szobába, de most meg nincs ott az ajtó. Egy ablak van a helyén.
3930/7/4: Kilátsz az ablakon?
D-124: Igen, őő… (Szünet) Oké, ez tényleg őrülten fog hangzani, de nem tudom elhúzni a függönyt. Mármint, ha elhúzom, csak egy újabb függöny van mögötte. Meg amögött is.
3930/7/4: Van másik kijárat ebből a szobából?
D-124: Van egy-
Ezen a ponton a mobil kutatóállomásnak ugyanabban a helyiségében, ahol 3930/7/4 és 3930/3/3 tartózkodtak, csöngeni kezd egy telefon. 3930/3/3 vette fel. Ezzel egyidejűleg 3930/7/4 arról számolt be, hogy egy másik telefont is hallott csörögni, az adóvevő másik végén, D-124 közelében.
D-124: Csöng egy telefon. Nem emlékszem rá, hogy láttam volna itt telefont. Várj.
3930/7/4: Hé, ne-
D-124 és 3930/3/3 egyszerre: Halló? (Szünet) Igen, figyelünk. (Szünet) Mi is hallgatjuk. (Szünet) Hallasz engem?
Ezen a ponton 3930/7/4 megjegyzi, hogy erős visszhangot hall az adóvevőből, D-124-től.
D-124 és 3930/3/3 egyszerre: Halló? Halló? Hallasz engem? Hozzád beszélek most? Mi folyik itt?
3930/7/4: Hé- tedd le a telefont! Tedd le azt az átkozott telefont!
3930/3/3 leteszi a telefont. Zavarodottnak tűnik. Az adóvevő másik végén D-124 hasonló zavarodottságról számol be.
D-124: Mi volt ez? Hallottatok ebből bármit is?
3930/7/4: D-124, van bármilyen kijárat abból a szobából, ahol most épp vagy?
D-124: Igen, van itt egy lépcső, azzal tehetek egy próbát.
3930/7/4: Rendben, kérlek, tégy úgy.
Csend.
D-124: Okés, lementem a lépcsőn és most egy… másik szobában vagyok. Nem, várj. Az lenne? (Szünet) Hé, ezt korábban elfelejtettem említeni, de olyan nagyon furának érződik a bőröm.
3930/7/4: Ezt hogy érted?
D-124: Kicsit olyan krétaszerű. És ha nekidörzsölöm a kezemet a karomnak, olyan, mintha… nem is tudom, hogy írjam le. Egy pillanatra olyan, mintha nem is lenne ott.
3930/7/4: Jegyezve. Le tudod írni a környezetedet?
D-124: Van egy ugyanolyan kanapé, mint az előző szobában is, de ez kicsit más. Talán a szoba mérete nem stimmel? Kicsit nagyobbnak érződik, minden jobban szétterül.
3930/7/4: Vissza tudsz menni a lépcsőn?
D-124: Lépcsőn?
3930/7/4: A lépcsőn, amin az előbb lejöttél.
D-124: Milyen lépcsőn?
3930/7/4: Épp most jöttél le ebbe a szobába egy lépcsőn. Így jutottál be ide.
D-124: Nem, a bejárati ajtón jöttem be, ezen, itt. (Szünet) Fura. Most zárva van. Amúgy, biztosan nem hallod ezt?
3930/7/4: Le tudod írni a zajt, amit hallasz?
D-124: Hát… hallottál már statikus zörejt?
3930/7/4: Persze.
D-124: Néha hallasz ezt-azt a fehérzajban, nemde? Az agyad kitölti a hézagokat. Na, ez az, amit olyankor hallasz - a hang, amivel az agyad kitölti a hézagokat, csak a statikus zörej nélkül. Tényleg nem valami hangos, de nagyon jól hallható. (Szünet) Azt hiszem… hadd látom. Kell lennie itt egy ajtónak valahol. Hadd nézzem.
D-124 négy órán át keres egy kijáratot a helyiségből, amiben tartózkodik. A vezérlőcsoport is próbál segíteni neki, de nem jár sikerrel.
D-124: Megint észrevettem valamit. Tudom, miért tart minden ilyen sokáig. Tényleg nagyon kinyúlt a tér. Most már tíz percembe telik, hogy eljussak a tévéhez a kanapétól. Húsz volt csak az, amíg a konyhába kijutottam.
3930/7/4: Mi? Mióta? Ezt miért nem említetted előbb?
D-124: Nem tudom, én- (Szünet) Valaki kopogott az ajtón. Várj csak. (Szünet) Halló? (Szünet) Van kint valaki. Tudni akarja, hogy hallgatok-e.
3930/7/4: És hallgatok?
D-124: Igen, hallgatok. (Szünet) Okés. (Szünet) Azt mondja, van kiút, le a, izé, a padlón keresztül. Azt mondta, ha eléggé hátrahajolok, odajutok, szóval…
Csend. D-124 harmincnyolc percen keresztül nem válaszol. 3930/7/4 és 3930/3/3 harmincnyolc percen keresztül nem szólalnak meg.
D-124: Fehérzaj.
Csend.
3930/7/4: Odaértél?
D-124: Messzebb van, mint gondoltam. Azt hiszem, kezdek odaérni. Hallgatsz?
3930/7/4: Te hallgatsz?
D-124: Helyes, hallgassatok. Most már itt vagyok lent. Tudod, azt hittem, hogy a dolgoknak, amiket láttam, hozzám van valami köze, de valójában nem. Valójában nem látom őket. (Szünet) Igen, ennek már sokkal több értelme van. Mármint nem nekem, de talán nektek. Talán nem is számít. (Szünet) Szóval, tudod, ugye, amit mondtam korábban a statikus zörejről? Ugyanez történik most a szememmel is. Kitölti a hézagokat.
3930/7/4: Mit látsz?
D-124: Van itt egy lyuk a világban, és ez a hely kvázi lefolyt bele, akár a lefolyón. Az emberek is. Most látom az egész épületet, beszippantva a parányi kis… pontba. Széttöredezve. (Szünet) Okés, ja. Ja, ja, ja. Ez egy válasz. Afféle reakció. A természetnek nincs baja az ürességgel, de az embereknek igen. A tudatotokat nem erre tervezték, igaz? Ha a csillagokba bámulsz, ott is alakokat fedezel fel, mert így működsz. Rendszsert, értelmet látsz a dolgokba. A rend egy emberalkotta fogalom.
3930/7/4: Le tudod írni a helyet, ahol most vagy?
D-124: Nem vagyok.
3930/7/4: Ezt hogy érted?
D-124: Tudod, valójában nem vagyok. Amint erre rádöbbensz, ennek az egésznek vége lesz.
3930/7/4: Amint rádöbbenek mire?
D-124: Csak nézz el másfelé a képernyőről és máris nem látod a, őő… a mintákat. Én… Ha félrenézel, nem fogsz látni engem tovább és… hallani sem fogsz tovább, és ez az, amit én is hallok, ez az, amit egész eddig hallottam, igen, ez mindent megmagyaráz, mert ha pislogsz, elveszíted az egészet, és ha elveszett, akkor újra semmi lesz, szóval próbálják felkelteni a figyelmedet és ha elveszítik, akkor semmik lesznek és-
3930/7/4: Lassíts le, azt akarom, hogy-
D-124: -nem, nem, nem, csak nézz félre és eltűnnek a minták. Ne hallgass tovább és nem fogod hallani őket. Ők semmik és most én… nem érted?
3930/7/4: Van-
Ezen a ponton egy pillanatra kihagynak az elektromos rendszerek, ahogy a helyi generátor beindul. 3930/7/4 és 3930/3/3 is azonnal észreveszi, hogy az adóvevő már nem működik. Próbálkoznak, de nem tudnak kapcsolatot teremteni D-124-gyel.
[NAPLÓ VÉGE]
3930.3-as függelék: Interjú 3930/1/1-gyel
Az Alapítvány színre lépését megelőzően Dr. Andrej Vasziljev szovjet tudós felügyelte SCP-3930 elzárási eljárásait. Az alábbiakban a vele folytatott interjú egy kivonata olvasható. Dr. Vasziljevnek fel lett ajánlva egy pozíció az Alapítvány soraiban, amit ő el is fogadott és nem sokkal ezután lett ő 3930/1/1. Az interjúztató Dr. Pjotr Kuzkin volt, a fordítási munkálatokat Dr. Simon Pjetrjikau végezte.
[NAPLÓ KEZDETE]
Dr. Kuzkin: Mi az?
Dr. Vasziljev: Semmi, amit mérni lehetne. Statikus űr, ahol semmi nem létezik.
Dr. Kuzkin: Hogy került ide?
Dr. Vasziljev: Nem tudjuk. Valaki megtalálta, talán állam köreiből vagy azon kívülről, és mi érkeztünk meg elsőnek.
Dr. Kuzkin: Mit tudnak róla?
Dr. Vasziljev: Mit tudunk róla? Mit lehetne tudni róla? Nincs ott semmi. Semmi, amit mérhetnénk, semmi, amit vizsgálhatnánk. Minden, ami átlépi határát, eltűnik és megszűnik létezni. Próbáltunk beküldeni katonákat felvevőkészülékekkel, de mind ugyanúgy végezték.
Dr. Kuzkin: Mi történt a csapata maradékával?
Dr. Vasziljev: Á… (Szünet) Az érzékelés a kulcs. Bármit is keres, bármit is mér, minden azt mutatja, hogy nincs ott semmi, igen? De ha ránéz, mégis látja erdőt, fákat, még állatokat is. Ha elég messzire bemegy, talán még egy épületet vagy embereket is. De mindez nem valóságos. Mire meglátja épületet, bármilyen formában is, már maga sem valóságos. Nem sokkal több már addigra, mint önmaga tükörképe, amit valaki más tudata érzékel. Ez a valami, ez az űr… (szünet) Egy gyűlöletteljes tükör, ami vágyik rá, hogy nézzen bele - de minél többet nézi, annál jobban fogja gyűlölni.
Dr. Kuzkin: De mi történt a csapata maradékával?
Dr. Vasziljev: Túl sokan voltunk. Túl sokan néztek közülünk űrbe, űr pedig sikítani kezdett.
Dr. Kuzkin: Sikítani?
Dr. Vasziljev: Ha megközelíti, hallani kezdi hangját. Olyan gyenge, hogy szinte ott sincs, de mégis… egy zaj. Valami furcsa dolog történt. Az emberi elme arra specializálódott, hogy mindenben mintázatokat keressen, így ott is megtalálja őket, ahol nincsenek. Ha tehát rávetjük egy űrre, ahol egyáltalán semmi nincs, elme elkezd teremteni valamit semmiből. Amit hall, az egy nagyon kezdetleges, szinte érzékelhetetlen tudat. Egy villanás az űr szélén, amikor elménk megpróbál érzékelni valamit, ami nincs ott. És gyűlöl.
Dr. Kuzkin: Hogy érti azt, hogy gyűlöl? Miért gyűlölne bármit is? Honnan tudná ön ezt?
Dr. Vasziljev: Mert túl sokan voltunk. Csapatunk minden tagja tudatában volt űrnek, mind próbálták érzékelni. Ezek a villanások, ezek az apró sikítók, végül elkezdtek… összekapcsolódni. Ne értsen félre, Dr. Kuzkin, ezek nem valóságosak. Azok a neutrínónak, ami a neutrínó nekünk: semminél is kevesebb. De valamiképpen tudatában vannak semmiségüknek és teli vannak gyűlölettel. Úgy gondolom, gyötrelem lehet a létük. Gyűlölik univerzumot, amiért létezik. Gyűlölik önmagukat, amiért léteznek. És gyűlölnek minket, amiért létezésbe kényszerítjük őket. Semmi mások, mint gyűlölet. (Szünet) Idővel, miután már elég sokan néztek az űrbe közülünk, valami előjött belőle. (Szünet) Utána tizen maradtunk. Azóta stabil az anomália.
Dr. Kuzkin: Mi jött elő belőle?
Csend.
Dr. Kuzkin: Mennyi ideje voltak már itt?
Dr. Vasziljev: Évtizedek óta.
Dr. Kuzkin: Miért nem hívtak segítséget?
Dr. Vasziljev: Ha egyszer már hallotta sikítót, mindig hallani fogja. Ha segítséget hívna, csak ugyanarra a kárhozatra ítélne másokat is.
Dr. Kuzkin: Néhány napja a tudósainak a maradéka is eltűnt. Hova mentek?
Dr. Vasziljev: Űrbe.
Dr. Kuzkin: Miért?
Dr. Vasziljev: Túl sokan vagyunk. Önök hoztak tizenkét embert, mi voltunk nyolcan. De nem lehetünk tíznél többen. Ha a tudata egyszer már érzékelte az űrt, többé nem tudja elfelejteni. Most tizenhárman vagyunk, de nem lehetünk tíznél többen.
Dr. Kuzkin: Úgy beszél erről az űrről, mintha valamiféle értelmes lény lenne. Hogy lehet ez a semmi értelmes?
Dr. Vasziljev: Ne keverjük össze. Űr az, ami - nemlét egy szelete. Felfoghatatlan és megváltoztathatatlan, és semmit nem tudunk róla. De mintasikítók, igen, azok rendelkeznek valamiféle értelemmel. De csak azért, mert ők mi vagyunk. Visszatükröződéseink ebben a gyűlöletes tükörben.
(Valami történik a kamera látószögén kívül. Dr. Kuzkin félrenéz. Dr. Vasziljev egy pillanatra a kamerára néz.)
Dr. Kuzkin: Rendben. Van még valami?
Dr. Vasziljev: Nem lehetünk tíznél többen. Be fogok menni űrbe, és aztán önök közül is jönnie kell kettőnek.
Dr. Kuzkin: És ha nem jönnek?
Csend.
[NAPLÓ VÉGE]