SCP-5000

Azonosító #: SCP-5000

Osztály: Biztonságos

Különleges Elzárási Eljárások: Az SCP-5000-es objektumot deaktivált állapotban kell elzárni a 22-es Telephelyen található, szabványos tárolóegységben. Az SCP-5000-ről letöltött összes fájlt és információt egy biztonságos szerveren kell eltárolni, a biztonsági másolatokat Levéltári Osztálytól kell igényelni.

Leírás: SCP-5000 egy nem funkcionális mechanikus ruha, a belső vázlatai alapján az SCP Alapítvány által tervezett "Abszolút Kirekesztő Vértezet". Noha SCP-5000-ről úgy gondolják, hogy egykor számos rendellenes funkcióval rendelkezett, melyek célja az volt, hogy védje és hasznos legyen a viselői számára, a múltban elszenvedett károk nyomán jelenleg csak alapvető fájltárolásra képes. Az SCP-5000-ben tárolt fájlok helyreállítását lásd az Archívum 5000-1-es dokumentumban.

SCP-5000 először 2020.04.12.-én jelent meg egy nagy villanást követően SCP-579 elzáróegységében, a 62C Telephelyen, egy holttesttel a belsejében¹, kit genetikailag azonosnak találtak az alapítványi alkalmazás alatt álló Pietro Wilsonnal. Pietro Wilson jelenleg az 6-os Elkülönítő Telephelyen² dolgozik, és mnesztikum terápia megerősítette, hogy nincs tudomása SCP-5000-ről, vagy az annak memóriájában részletezett eseményekről.

Archívum 5000-1:

NAPLÓBEJEGYZÉS 0001-1

A nevem Pietro Wilson. Nem tudom, mi történik. Azt hiszem, lehet, hogy már csak én maradtam.

A dátum hm… ő… kettő… ő… egy… huszonhúsz (elnézést, de az átváltás trükkös (elnézést, hogy még nem szoktam hozzá)). Az időpont 2020.02.01. Én csak… Nemrég szöktem meg a 06-os Elkülönítő Telephelyről. Azt hiszem… nem vagyok benne biztos, de azt hiszem, mindenki más már meghalt. A srácok alaposak voltak. Ha nem jutottam volna el a vértezethez én… istenem.

NAPLÓBEJEGYZÉS 0001-2

Össze kell szednem magam, különben ez a dolog egyáltalán nem lesz olvasható. Valószínűleg valami feljegyzést akarnak majd erről az egész esetről az utókor számára.

Jelenleg úton vagyok a legközelebbi alapítványi létesítmény felé – egy kis biztonsági házhoz, ahol az ország ezen részén áthaladó ügynökök várakozhatnak. Valószínűleg nem lesz senki se ott, de kapcsolatba kell lépnem a feletteseimmel és megtudnom, mi is történik itt pontosan.

Ez az egész talán hat, vagy hét óra körül kezdődhetett. Egy csoport, a Zeta-16-os Mobil Különítmény (”Lonely Only”) - Talán a Felkelők beszivárgói? – érkeztek be a Telepre, megfelelően azonosították magukat meg minden, majd mindenkit összegyűjtöttek a kantinba. Aztán elkezdték a lövöldözést.

Jézusom én… én még mindig érzem a vér ízét a számban. Nem tudom lekaparni a nyelvemről ezt a szörnyű ízt. Csoda, hogy nem ütöttek le, vagy tapostak el, ahogyan az emberek átgázoltak egymáson, hogy kijussanak onnét. Ha nem jutottam volna el a Kirekesztő Vértezetig, már halott lennék. Semmi kétségem efelől – mint mondtam, eléggé alaposak voltak.

Az ES-06 elektromos hálózatának egyik technikusa vagyok csak, így nem teljesen értem, hogyan is működik ez az izé, de azért értem az alapokat. Ez az észlelést szűrő dolog nem azt jelenti, hogy az emberek nem láthatnak engem, hanem azt jelenti, hogy nem ismerik fel azt a tényt, hogy látnak engem. Ami szerintem pont ugyanaz, ha belegondolsz.

De azok a beszivárgók… nem is vittek el semmit, meg se próbáltak. Láttam őket, miután belemásztam ebbe az izébe – túlságosan féltem ahhoz (kibaszott gyáva vagyok), hogy csak úgy kifussak. Csak átnézték a holtesteket és elmentek. Egy extra golyót adva mindenki fejébe.

Csak azért voltak ott, hogy megöljenek minket.

NAPLÓBEJEGYZÉS 0001-3

Végre eljutottam a biztonsági házhoz, miután órákat kószáltam ebben az istenverte sivatagban. Hallottam néhány robbanást a távolban – lehet, hogy az Alapítvány küldött egy MTF-et, hogy megütközzenek a beszivárgókkal, mielőtt megszökhetnének? Remélem.

Soha életemben nem voltam boldogabb, hogy palackozott vizet láthatok. A vértezet láthatóan ellátja a testedet, amíg viseled, de az elmém még mindig azt hiszi, hogy innom kellene. Az emberi természet, azt hiszem.

Mindenesetre, ha egyszer megpihentettem a lábaimat, megpróbálom online állapotba hozni ezeket a rendszereket. Fel kell vennem a kapcsolatot az Alapítvánnyal és ki kell derítenem, hogy pontosan mi is történik itt.

NAPLÓBEJEGYZÉS 0001-4

Szent szar.

LETÖLTÖTT FÁJL 0001-1

Kontextus: Ezt elküldték a bolygó minden kormányának, hírszerzésének és rendhagyó ügynökségének. Bassza meg.

Az alábbi üzenet az O5 Tanács konszenzusa alapján készült.
Azok számára, akik jelenleg nem tudnak a létezésünkről, az SCP Alapítvány néven ismert szervezetet képviseljük. Korábbi küldetésünk a rendellenes objektumok, entitások és egyéb különféle jelenségek elszigetelésére és tanulmányozására összpontosított. Ez a küldetés állt a szervezetünk középpontjában, több mint száz évig.

Rajtunk kívül álló körülmények miatt azonban ez az irányelv megváltozott. Új küldetésünk az emberi faj kiirtása lesz.

További kommunikáció nem lesz.

ÖSSZEÁLLÍTOTT FÁJL 0001-1

Közvetlenül a világméretű bejelentésük után, az Alapítvány megkezdte az emberiség elleni támadását.

Az Alapítvány által elengedett anomáliákra étkrző válasz a lehető leggyorsabb volt, de a kár már történik. Nehéz megmondani, hogy pontosan mi is történt, de a jelenlegi helyzetemből – az Alapítvány hálózatának elérésével és a hírek nyomon követésével – egy kicsit sikerült felfognom a helyzetet. Leírok mindent, amit tudok – hogyha ennek vége, és ha valaki még életben van, tudja, hogy mi történt velünk.

Releváns Anomáliák	Az Alapítvány intézkedései
SCP-096	Az SCP-096 arcáról készült képek terjedtek el a közösségi médiák platformjain. A halottak száma már a képek eltávolítása előtt elérte a több, mint százat. Amennyire én tudom, az az izé még mindig mészárol.
SCP-169	Egy sor nukleáris töltetet robbantanak fel SCP-169 hátán és annak mentén, amitől az álmában kissé megmozdul. Az ebből eredő földrengések és szökőárak jelentős számú tengerparti települést pusztítanak el világszerte.
SCP-662	Huszonnégy óra leforgása alatt egy személy, akinek kinézete megegyezik „Mr. Deeds”-ével, több jelentős államfő közelében jelenik meg, és az azonnal rendelkezésére álló eszközökkel meggyilkolja őket, majd ugyanolyan gyorsan el is tűnik. Nem tudom, miért állt le az első nap után.
SCP-610	SCP-610 mintái a beépített Alapítványi ügynökök által sok nagyvárosba, köztük New Yorkba és Delhibe szétszórásra kerültek. A környéken tartózkodó összes civil, magukkal az ügynökökkel együtt, gyors ütemben megfertőződtek és belehaltak SCP-610-ba. SCP-610 további terjedését a Globális Okkult Koalíció és Megtört Isten Egyháza együttes erőfeszítései azonban megállították.
SCP-682	Elengedésre került.

Nem tudom, miért történik ez.

LETÖLTÖTT FÁJL 0001-2

Kontextus: Hírlevelek, amelyeket sikerült letöltenem az iszogatások között.

<Napló Kezdete>

(Maria Henderson riporter egy GOC evakuációs sátorból beszél. A fejléc jelzése szerint, a svédországi Trosa külvárosából beszél éppen. Mögötte betegek láthatóak, akiket teljes védőfelszerelésben kezelnek az orvosok. Maria maga is sebészi maszkot visel, kissé felhúzva, hogy a mikrofonba beszélhessen – ami ha engem kérdezel haszontalanná teszi az eszköz célját.)

Maria Henderson: - megismételve a Globális Okkult Koalíció által korábban megfogalmazottakat, a még nem evakuált lakosoknak azt tanácsoljuk, hogy a lehető leggyorsabban zárják el magukat otthonukba, bármilyen rendelkezésükre álló anyag felhasználásával.

(A betegeket kezelő orvosok egyike gyorsan feláll és az ágyak fölött álló katonára néz.)

Doktor: Lejárt az időnk! Készüljön fel az eltörlésre!

(Maria Henderson gyorsan elkezd kivonulni a sátorból, ki egy hasonló telepítésekkel teli területre. A mögötte lévő sátorból erős zümmögő hang hallatszik, és több villogó fény is látható. Vastag füst tör elő a sátor tetején lévő lyukból.)

Maria Henderson: A még mindig, öhm, veszélyeztetett területeken tartózkodó egyéneknek azt tanácsolják, hogy gondosan figyeljenek oda a körülöttük levőkre. Ha valamelyik baráton vagy családtagon, izé, bocsánat, igen, egy erős, öhm, mentás szag kezd el érezhető lenni, azonnal karanténba kell helyezni -

(A hírcsatorna megszakadt. Később jöttem rá, hogy ekkor állt le a televízió mindenhol. Az internet is. A világ néhány másodperc alatt megvakult.)

<Napló Vége>

NAPLÓBEJEGYZÉS 0001-5

Vicces. Az itteni készletekkel – nem beszélve az Kirekesztő Vértezetről – valószínűleg évekig is túlélhetném. De a gondolat, hogy itt ülök és fogalmam sincs, hogy mi történik a külvilágban… elviselhetetlen. Ennek ellenére nem vagyok biztos abban, hogy valóban tudni akarom-e mi történik épp odakint.

Gyermekkoromban – nagyon beteg voltam, nem tudtam annyit kimenni -, nagyon szerettem a detektívtörténeteket, Sherlock Holmes-t és minden egyéb szarságot. Mindig is ki akartam deríteni dolgokat. Apámnak volt egy sor virágcserepe a házon kívüli falon, amiket mindig felborított valami, és sose tudta, mi. Ez nagyjából a nyomozói rögeszmém csúcsán volt, úgyhogy úgy rákattantam az ügyre, mint semmi másra. Egy hülye szar voltam, szóval nem tudtam kikövetkeztetni semmit se, értitek, szóval végül megvettem ezt az olcsó kémkamerát és egyik napról a másikra, felvettem az érintett falat.

Egy kóbor macska volt az. Apám végül agyonrúgta, mint tudnom kellett volna, hogy fogja. A kíváncsiság… nos ismeritek a mondást. Mindenki, aki érintett, jobban járt volna, ha a saját dolgaival foglalkozik. Kivéve apámat, de csezd meg.

Elcseszett, ha nem, elcseszett, ha igen, de inkább csinálok valamit, mint semmit. Amúgy is, ha megvan ez a Kirekesztő Vértezet, semmi, ami bántani akarna, soha se fogja tudni, hogy épp ott vagyok.

Egy turista vagyok a világ végén. Az úti cél: a 19-es Telephely. Csak a legközelebbi valódi alapítványi telepítésnek van valami értelme. Szerzek néhány választ.

RÖGZÍTETT FÁJL 0001-1

Kontextus: Találkozás alapítványi elemekkel, néhány nappal a menedékhelyem elhagyása után. Furcsa viselkedést figyeltem meg.

<Napló Kezdete>

(Egy tisztáson távolról nézve az alapítványi katonák egy csoportját látni – összesen kilencen állnak egy sorban. Egy tizedik katona, a parancsnok, csendben járkál előttük előre-hátra. Az egyenruhájuk és jelvényeik alapján úgy néznek ki, mint az MTF Epsilon-6 (”Village Idiots”). Néhány másodperc múlva a parancsnok összecsapja a kezét és a sor felé lép.)

Parancsnok: (az első katonának a sorban) Az ellenőrzés végrehajtását most.

Katona #1: Természetesen.

(A parancsnok elővesz egy kést és vállon szúrja a katonát. Nincs semmilyen reakció.)

Parancsnok: (eltávolítja a kést) Kezelje a sebét.

(A katona bólint. A parancsnok ugyanúgy megszúrja a sorban lévő összes katonát, az áldozatok reakciója nélkül, egészen a nyolcadikig, aki észrevehetően összerándul.)

Katona #8: Argh!

Parancsnok: (kiabálva) Van egy élő!

(A parancsnok és az összes többi katona, gyorsan becélozzák a fegyverükkel, és tüzet nyitnak Katona #8-ra, megölve őt. A test földre zuhan. A parancsnok ezután a kilencedik katonához lép és vállon szúrja – nem látható reakció.)
Parancsnok: Rendben, tiszták vagyunk. Kivonulunk.
(Az MTF Epsilon-6 összepakolja a készletét és elhagyja a területet, a halott katona testét ott hagyva, ahol volt. A fegyverzetét és az alapvető egészségügyi felszerelését sikerült begyűjtenem a holtestből, mely után a legjobb tudásom szerint eltemettem.)

<Napló Vége>

Záró Megjegyzések: Semmilyen kibaszott nyom.

RÖGZÍTETT FÁJL 0001-2

Kontextus: Furcsa adást észleltem, amelyet egy régi rádión sikerült felfogni. Nem tudom, hogy fontos-e, de megpróbálok mindent megörökíteni az utókornak.

<Napló Kezdete>

(Csak hang. A hang egy férfié, nagyjából velem egykorú lehet.)

Hang: Hét. Öt. Hallasz? A szemhéjak közötti lyukakból, egy rés világít. Még soha se jártam Vestailles-ben. Szeretném, ha szeretnének. Kilenc. Most mögötted állok. Öt. Kettő vagyok, most már mögötted állva. Az istennő megeszi a tengerben lévő várost. Kilenc. Van egy lyuk a padlón, benne vár a válasz. Hét. Nézd kikelsz! Kikelsz!

(Az üzenet ismétlődve folytatódik.)

<Napló Vége>

Záró Megjegyzések: Az üzenet leállt, amikor megfordítottam a rádiót és megláttam, hogy javíthatatlanul sérült. Tuti jól vagyok?

Azt a rohadt, rakhatok képeket ezekbe az izékbe?

NAPLÓBEJEGYZÉS 0001-6

Amikor arra gondoltam, hogy a 19-es Telephely viszonylag közel van, nem vettem igazából figyelembe, hogy valószínűleg egy járművel együtt gondolom ezt. Nem kockáztathatom az autókat vagy ilyesmiket – még ha észrevétlen is lennék, a kocsi nem lenne az. Csak egy alapítványi katonára, vagy egy vándorló anomáliára van szükségem ahhoz, hogy kiszúrjanak és már halott is vagyok.

De akkor is, mégsem a legkényelmesebb élmény az erdőben való menetelés – még a Vértezet védelme mellett sem. Nehéz lenne kitérni bármi útjából, ha az a valami átsuhanna rajtam. Az, hogy a dolgok nem vehetnek észre, nem azt jelenti, hogy nem is tudnak lerohanni.

De ez viszont ad időt a gondolkodásra. Például hogy mi a fenéért megyek a 19-es Telephelyre? Mit remélek ott elérni? Ha ki akarok kerülni a veszélyből, túlélni, ameddig csak lehetséges, akkor az lenne a legalkalmasabb döntés, ha a lehető legtávolabb kerülnék az alapítványi személyzettől, nem pedig a vipera fészképe ugrok.

Válaszok azt hiszem. Mindennél jobban szeretnék válaszokat kapni.
Még akkor is, ha utána halálra rugdalnak.

ÖSSZEÁLLÍTOTT FÁJL 0001-2

A 19-es Telephely elérve. A biztonság tönkrement, a legtöbb anomália elszabadult már egy ideje, így tulajdonképpen könnyű volt bejutni. Még mindig stresszes, ahogy kitérek azon kutatók útjából, akik ügyeiket intéztik. Még mindig úgy beszélgettek egymással, mint a kollégák, arról tanakodva, hogyan érjék el a legtöbb emberveszteséget, mintha mindig is ezt csinálták volna.

De a szemük… mintha valami hiányzott volna belőlük. Némi szikra. A szemükbe nézve, nem láttam őket embernek. Talán még élőnek sem. Nehéz leírni, de hátborzongató volt.

Az Alapítvány adatbázisához, néhány ellopott Vezető Tisztviselői igazolvánnyal hozzáférve, azt hiszem sikerült összeállítani egy alapvető idővonalat arról, hogy mi is történt közvetlenül a hadüzenet előtt. Nem tudom, mit is jelent tulajdonképpen, de azt hiszem, ez is egy kezdet.

Időpont	Események
2019/12/16	Az O5 a „PNEUMA” nevű projektet kiemelten fontosnak tartja a Vezető Tisztviselők számára. Úgy tűnik, ez egy tömeges amneziációs projekt volt, mint a KALEIDOSCOPE, kivéve, hogy többnyire a kollektív emberi tudattalanra, a pszichotérre összpontosított, nevezzük ezt bárminek is. Nyilvánvalóan történt valamiféle áttörés annak a pszichotérnek a feltérképezésében – csakhogy nem látom, hogy mi volt, mert kibaszottul ki van takarva. Tipikus.
2019/12/17	Az O5 szavazást tart, amelynek eredménye egyhangú. Az Etikai Bizottság is egyetért. Nem tudom miről szóltak a szavazások, mert kibaszottul ki van takarva.
2019/12/19	Egy sor utasítást (természetesen kitakart utasításokat) elküldtek minden Vezető beosztású alkalmazottnak és a Telephely Igazgatónak. Az öngyilkosságok és a felmondások hullámai zajlanak az Alapítványon belül, és Charles Gear doktor az egyik felmondó alkalmazott.
2019/12/22	Számos fájl lett kiküldve az összes fennmaradt Vezető Tisztviselőnek és Telephely Igazgatónak és utasítást adnak arra, hogy ezeket az anyagokat az alattuk szolgáló személyzet között is terjesszék el. A fájlokat a „keményítsd meg a szíved” üzenet kíséri. Az anyagok terjesztését követően minden öngyilkossági szándék és lemondási kérelem azonnal megszűnik.
2019/12/25	Teljes zárlat az alapítványi webhelyeken belüli és az onnan kifelé irányuló kommunikációra vonatkozóan. Az emberi és az emberrel rokonszenves anomáliák többségének terminálását a következő hét folyamán minden egyes Telephelyen elvégzik. Információk azt sugallják, hogy merénylőcsapatot küldtek Dr. Charles Gear után, de azt nem árulják el, hogy sikeresek voltak-e vagy sem.
2020/01/02	Mobil Különítményeket küldenek az összes Elkülönítő Telephelyre, hogy kivégezzék a teljes személyzetet. Közvetlenük e küldetések befejezését követően az Alapítvány hadat üzent az emberiségnek.

Nem egészen biztos, hogy mindez mit is jelent. Valami memetikus ügynököket küldött az O5 Tanácsára, hogy mindenki tartson velük? De ez nem magyarázná meg, hogy az O5 miért akarja először kiirtani az emberiséget. Nem értem. Egyszerűen nem értem.

További információt szereztem az Alapítvány által aktívan használt anomáliákról is. A hírek hiányában nehéz sok szilárd infót szerezni a saját felvételeiken kívül és még ezek is kibaszottul ki vannak takarva. Úgy értem, itt a világvége, mi értelme már ezt a szart kitakarni? Kit érdekel? csak mondd el, mi a helyzet.

Bassza meg. Mindent egy táblázatba rakok. Az útókornak vagy bárminek.

Releváns Anomália	Az Alapítvány intézkedései
SCP-1370	A televíziós szolgálatatás ideiglenesen visszatér. Minden csatorna SCP-1370 propaganda beszéde, amely arról szól, hogyan fogja megszerezni a világot, vagy mi. Ez valójában nem is olyan rossz.
SCP-1048	Nem tudom, hogy az Alapítványnak egyáltalán hogyan sikerült elkapnia ezt a dolgot, de a helikopteres felvételeken 1048 által létrehozott medvehordák száguldanak végig Párizs utcáin. A felvétel nem túl tiszta, így nem vagyok benne biztos, de úgy tűnik, a távolban egy hatalmas vörös maci is sétál a felhőkarcolók mellett.
SCP-1290	SCP-1290-1-et és SCP-1290-2-t elmozdítják az eredeti helyeikről és kezdetleges lövedékrendszerként használják őket, lövedékek kilövésére a Ganzir nevű GOC létesítményre³. A fájlok alapján nem 100%-ig biztos, de úgy tűnik, hogy ez csak egy része az őszintén szólva obszcén számú anomáliáknak, amellyel megpróbálnak ide betörni. Ha engem kérdezel, jobban járnának, ha csak rakétákat lőnének ki rá, de senki sem kérdez engem, mert mindenki megőrült.
SCP-1440	SCP-1440-et az Nu-22 Mobil Különítmény (”Rocketmen”) menekülttáborról menekülttáborra szállítja át, ahol rendellenes hatásai gyors pusztítást okoznak a menekült közösségekben. Különös módon az események leírása a fájlokban úgy hangzik, mintha SCP-1440 valójában nem lenne hatással a hozzá kirendelt alapítványi személyzetre.
SCP-1678	Az Alapítvány szándékosan felhagy SCP-1678 elszigetelésével és eltávolítja a személyzetet a közvetlen környezetéből. Miután a további anomáliák okozta káosz lehetetlenné teszi London evakuálását, a Brit Okkult Szolgálat⁴ felszólítja a polgárokat, hogy SCP-1678-ban keressenek menedéket. Amint a város elérte a kapacitását, az Alapítvány felrobbantotta az ott állomásozó nukleáris eszközt, mielőtt elhagyhatnák a létesítmányt.

Megpróbálok még utánajárni pár dolognak, mielőtt elmegyek innen, hátha megtudok még valamit.

[FÁJLOK TÖRÖLVE]

NAPLÓBEJEGYZÉS 0001-7

Körülbelül három hónap telt el az utolsó bejegyzésem óta. Isten tudja, mit csinálok azóta. Az akkor és most közötti időszak teljesen üres az emlékezetemben és úgy tűnik az abból az időszakból származó fájlokat is törölték. Amennyire én tudom, én vagyok az egyetlen, akinek képesnek kéne lennie erre, szóval ezt értsd úgy, ahogy akarod.

Úgy tűnik, átestem néhány durva dolgon. Van néhány hegem, amiket nem egészen ismerek fel, és van egy kötés a halántékomon is. A Kirekesztő Vértezet úgy tűnik nem sérült, így nem tudom, mi bántott. Leeshettem egy szikláról, vagy ilyesmi? Az a szomorú az egészben, hogy el tudom képzelni magamat, hogy valami ilyesmit csinálok. Sosem voltam a legokosabb.

A 19-es Telephely már rég megszűnt – vagyis hát, feltételezem, még mindig ott van, de az ország másik felén járok épp. Nem tudom megmondani, miért. Azért ez eléggé furcsa. Úgy érzem, most van egy célom, bár nem vagyok 100%-ig biztos abban, hogy mi is az. Csak abban, hogy hova kell mennem.

Egy aktatáska van a kezemben. Nehezen tudom felidézni, hogy pontosan mi is van benne – csak annyit tudok, hogy nem kerek, és el kell juttatnom SCP-579-hez.

[FÁJLOK TÖRÖLVE]

NAPLÓBEJEGYZÉS 0001-8

Alábecsültem, hogy mennyi ideig is tart elérni SCP-579-et. A 19-es Telephelyig egy kész túra volt, de ez az 579-es egy teljesen más történet. Nem is tudnám, hol van, e nélkül a dokumentáció nélkül – fogalmam sincs, hogyan szereztem meg, de a lényeg, hogy megvan.

Abbahagytam a holttestek számolását, akik mellett elhaladtam. Mostanra valószínűleg a negyedik számjegynél tartanék. Jézusom, talán még többnél.

Egy kölyök, egy kisfiú holttestére bukkantam egy házban, ahol valami készletet szereztem régebben. Először azt hittem, hogy csak fejbe lőtték, de amikor el akartam temetni, láttam, hogy dolgok mozognak a bőre alatt. Kis sápadt férgek, több százan, amik kiözönlöttek, amint megérintettem őket. Mindegyiken a gyerek arca volt. Mindegyik nevetett. Aztán lesiettek a csatornába.

Már nem próbálok meg embereket eltemetni. Kitartani sokkal nehezebb, mint gondolnád.

[FÁJLOK TÖRÖLVE]

ÖSSZEÁLLÍTOTT FÁJL 0001-3

Ez az izé az aktatáskában egy isteni ajándék. Nem tudom, hogy mi ez, de ha a dolgok túlságosan megterhelőek, csak ki kell nyitnom – és a következő dolog, amit tudok, hogy mérföldekkel távolabb vagyok attól a ponttól, ahol jelenleg vagyok és melegség áraszt el, mintha valami felpezsdített volna belülről. Olyan, mintha a saját személyes átugrás gombom lenne, amikor a dolgok eldurvulnak.

Sikerült ideiglenes hozzáférést kapnom az Alapítvány adatbázisához egy Ügynök holttestéből, akit félig elásva találtam meg az erdőben. A farkasok már kiszolgálták magukat, de nyilvánvalóan nem bánták, hogy elvettem a laptopját. Amúgy sem vettek észre.

Az Alapítvány továbbra is mindenkihez vág mindent, amije csak van. Lehet felteszem egy táblázatba ezeket is.

Releváns Anomália	Az Alapítvány intézkedései
SCP-2000	Az Alapítvány szándékosan elindítja a Yellowstone kitörését, eltüntetve SCP-2000-et. Egyelőre a Manna Jótékonysági Alapítvány által bevetett anomáliák abszurd sebességgel lassítják a környezeti hatások terjedését, de még mindig csak idő kérdése, hogy mikor fulladunk meg a hamutól.
SCP-2200	Valahogy úgy tűnik, hogy az Alapítvány tömegesen gyártja le SCP-2200-1-et, és ezek a kardok a menekültek kezébe kerülnek. Amennyi áldozatot SCP-2200-1 csinál, SCP-2200-3 teljesen túl van csordulva – egy halott SCP-2200-4-esből álló hegy alá temetett élő SCP-2200-4-esből álló hegy alá temetve.
SCP-2241	Azon kevés humanoid anomáliák egyike, amely nem lett terminálva. Úgy tűnik SCP-2241-et élő fegyverként használják a legnagyobb menekülttáborok elpusztítására, ezzel arra kényszerítve a túlélőket, hogy kisebb csoportokba tömörüljenek. Nem tudni, hogy hogyan teszik azt hűségessé, de kétlem, hogy kellemes lenne. Az SCP-2241-ről szóló utolsó információ szerint a Genzir ostromának segítésére vetik majd be. Úgy tűnik, valami gondjuk akadt.
SCP-2466	SCP-2466-ot folyamatosan arra használják, hogy kaliforniai █████████ túlélőket társadalmilag bomlasztó, fizikailag ellenséges cselekedetekre kényszerítsék. Ez látszólag hatásosnak bizonyult, de SCP-2466 a négyezer-huszadik használat után összeomlott és használhatatlanná vált. Gondolom egyetlen lakó sem maradt hátra.
SCP-2639	Az SCP-2639-eket a túlélő közösségekbe és az Alapítványt ellenző csoportok telepítéseibe küldték, hogy minden jelenlévőt megöljenek. Állítólag azt mondták nekik, hogy szörnyekkel harcolnak, amelyek kiszabadultak az elzárásból, és elpusztítják a világot. Nyilvánvalóan rájöttek, hogy ez nem így van, mert körülbelül a hatodik bevetésük óta nem voltak hajlandóak semmit se tenni. Jó nekik.

NAPLÓBEJEGYZÉS 0001-9

Jó érzés, ha társaságban vagy, még ha nem is tudják, hogy ott vagy. Egy tűz körül ülök egy csapat GOC katonával, akik igyekeznek utat törni maguknak… nos, nem hiszem, hogy jelenleg lenne hová menniük. Talán csak vándorolnak. Gondoltam rá, hogy felfedem nekik magam és megpróbálom megkérni őket, hogy segítsenek eljutni 579-hez, de nem akarok kockáztatni. Lehet, hogy megszoktam már, hogy nem létezek.

Felejtsed el, hogy turista vagyok, inkább egy szellem.

Ez a vértezet tényleg egy csoda. Sikerült hozzáférnie a GOC adatbázisához, miközben kávét főztek. Nem túl jók a hírek.

LETÖLTÖTT FÁJL 0001-3

Kontextus: Interjúnapló a Ganzir belsejében található kihallgató létesítményből. Ha jól tudom, ez az első alkalom, hogy az Alapítvány személyzetének elfogott tagja megszólalt egy kihallgatás során. A kérdező Morrison parancsnok és van ott egy Doktor Rhodes nevű tudós is. A kihallgatott fickó az Omega-2 Mobil Különítmény (”Secret Keepers”) tagja, Samuel Ross. Nincs videó, csak hang. Nem tudom, hogy a fájllal van-e baj, vagy csak úgy van, ahogyan először rögzítették.

<Napló Kezdete>

Morrison Parancsnok: Tudja hol van most?

Samuel Ross: A Ganzirben vagyok igaz? Ti srácok megfogtatok, miközben megpróbáltunk besorranni.

Morrison Parancsnok: Így van. És tudja miért van itt?

Samuel Ross: (nyugodtan) Feltétezem azért, hogy kihallgass..
(Szünet.)

Morrison Parancsnok: Doktor?

Doktor Rhodes: Megerősítve. Az alanyban nincs semmi beültetve, se mentális ágens, se kognitív veszélyforrás. Biztonságosan elkezdheti.

Morrison Parancsnok: Oké.

(Szünet.)

Morrison Parancsnok: Egyik kollégája sem kívánt beszélni, akiket kikérdeztünk. Egy sem, egy szót se. Most miért beszél hozzám?

Samuel Ross: Már találkoztunk. Emlékszik?

(Szünet.)

Morrison Parancsnok: Elnézést?

Samuel Ross: Abban a közös hadműveletben a Tenerifen néhány évvel ezelőtt. A sirály herceggel? Emlékszel? Akkoriban gázálarcot viseltem, úgyhogy valószínűleg nem ismersz fel, de én viszont felismertelek, és ez szórakoztatott. Ezért beszélek.

Morrison Parancsnok: Csak ez az oka?

Samuel Ross: Igen.

(Szünet.)

Morrison Parancsnok: Amikor elkaptunk téged, amikor megpróbáltál besurranni a menekültekkel teli városba, te és a társaid véletlenszerűen kezdtetek el lövöldözni a tömegbe. Férfiakat, nőket és gyerekeket gyilkoltatok le ok nélkül. Nem gondolod, hogy ez őrültség?

Samuel Ross: (nevet)

Doktor Rhodes: (halkan) …faszkalap.

Morrison Parancsnok: Neked ez vicces?

Samuel Ross: Elnézést, nem akartam durva lenni, csak… csak azt hiszem, hogy ez egy kicsit képmutató.

(Szünet.)

Morrison Parancsnok: Mi?

Samuel Ross: Nos úgy értem, úgy vallatsz engem, mintha az információ, amit kapsz, segítene nektek, de nincs időd arra, hogy tényleg bármit is csinálj, ahogy én látom. Nem számít, hányszor lövöd ki az Able-t, Crow Professzor Európája hamarosan felszabdalja ezt a helyet. De még mindig úgy csinálsz, mintha tehetnél valamit. Nem gondolod, hogy ez őrültség?

(Szünet.)

Morrison Parancsnok: Ha az imént azért beszélt, hogy hülyeségeket beszéljen, akkor még mindig megpróbálkozhatunk a fokozott kihallgatással. Nem akarom, de megteszem.

Samuel Ross: (felnevet) Csinálj, amit akarsz. Ha egyszer rájössz, hogy nem szabad fájdalmat érezned, többé már nincs mitől félned.

Morrison Parancsnok: Mit értesz ez alatt?

Samuel Ross: Te…

(Szünet.)

Samuel Ross: Nem, nem szeretnéd, ha elmondanám.

Morrison Parancsnok: De nagyon is.

Samuel Ross: Nem beszélek veled.

Morrison Parancsnok: Ennek semmi értelme. Mond el, most.

Samuel Ross: …biztos vagy benne?

(Szünet.)

Morrison Parancsnok: Mi még mindig jól állunk az oltások terén?

Doktor Rhodes: Megtisztítva az Alapítvány összes gyilkos ágensétől, igen.

Morrison Parancsnok: Akkor köpd ki, Ross. Hagyd abba elharapásokat, különben kellemetlenebbek leszünk.

Samuel Ross: Rendben. [ÉRTHETETLEN]

(Szünet.)

Morrison Parancsnok: Én… én ezt nem értettem.

Doktor Rhodes: Hangosabban kell beszéljen. Ennek a mikrofonnak csak ennyi a beviteli ereje.

Samuel Ross: [INFORMÁCIÓ KIVÁGVA]

(Morrison Parancson és Doktor Rhodes hangos kiáltozása hallható. Nedves reccsenések és süvítő szél hangja lesz hallható. A kiáltozás, amely mértéke idővel egyre magasabbra nő, a felvétel hátralévő részében folytatódik.)

Samuel Ross: Nézzétek, mit műveltetek magatokkal. Mondtam, hogy nem fog tetszeni, igaz? Ezért halljátok a hangotokat. De te annyira szerettétek volna tudni. Nagyon kedveltelek titeket srácok, és igyekeztem kedves lenni. Nagyon kedvesek vagyunk hozzátok, tudod. Mi a fényben harcolunk, hogy meghalhassatok a sötétségbe.

(Szünet.)

Samuel Ross: ...undorító.

<Napló Vége>

Záró Megjegyzések: Úgy tűnik, közvetlenül ezután valami vészhelyzet támadt a Ganziron belül, és a város kívülről és belülről is elpusztult. A fájlok nem említik a részleteket, de GOC-nak annyi.

[FÁJLOK TÖRÖLVE]

NAPLÓBEJEGYZÉS 0001-10

Egyre nehezebb folytatni. Amikor a GOC még folytatta a küzdelmet, volt egy olyan érzésem, hogy a dolgok még megfordíthatóak, de most hogy menekültek lettek, könnyű úgy érezni, hogy ennek az egésznek semmi értelme már. A Ganzir semlegesítésével az Alapítvány már a teljes figyelmét mindenki másra tudja fordítani.

Már többé se nem eszek, se nem iszok. A Vértezet amúgy is gondoskodik mindenről, és túlságosan is nagy a kockázata annak, hogy bármi, amit elfogyasztanék, megfertőződik az egyik olyan szörnyű vírussal, amelyet az Alapítvány épp terjeszt. Eddig szinte minden elképzelhető állapotban láttam már holtesteket. Néhány még sétált is.

Minden alkalommal, amikor kinyitom az aktatáskát, kicsit kevésbé ugrok előrébb és kicsit rosszabbul is érzem magam. Bármi is segített korábban, olyan mintha már nem érintene meg annyira. Nem ez lenne azegyetlen dolog.

Miért is megyek egyáltalán 579-hez? Van rá egyáltalán okom?

ÖSSZEÁLLÍTOTT FÁJL 0001-4

Az Alapítvány még továbbra is kibaszik velünk. Itt van egy táblázat róla.

Releváns Anomália	Az Alapítvány intézkedései
SCP-3078	Úgy tűnik a Megtört Isten Egyházának sikerült bizonyos területeken újra működésre bírnia az internetet – csakhogy az Alapítvány ezt elég gyorsan tönkre is baszta azzal, hogy több ezer példányt töltött fel 3078-ból, szinte minden elérhető adat hordozóján keresztül. Tehát az internet ismét leállt.
SCP-3179	Az izét kiengedték az elzárásból, miután az Megtört isten Egyháza megpróbálta újjáépíteni a dolgokat. Polgárháború tört ki az egyházon belül arról, hogy ez a dolog Mekhane-e vagy sem, ami eléggé visszavette a segítségnyújtási képességüket. Ráadásul annyi kibaszott terminátor-dolgot készít, amennyit csak tud, szóval az is tök szuper.
SCP-3199	SCP-3199 tojásait szinte bárhol ledobják. Biztos el tudod képzelni, milyen lehet.

Később lehet írok még többet.

NAPLÓBEJEGYZÉS 0001-11

579 felé haladok – talán kicsit lassabban, mint korábban, de ki hibáztathat a motiváció hiányáért? Mostanában egyre furcsább dolgokat láttam. A szokásosnál is furcsábbakat, úgy értem.

Először is a Pislogók. Az utóbbi időben jó néhány ilyent láttam. Most már egészen biztos, vagyok benne, hogy ezeket az Alapítvány hozta létre, még ha nem is tudom, hogy hogyan. Sok dolgot nem tudok, szóval ezt is csak add hozzá a listához.

Ezek szobrok, szobor katonák – MTF egyenruhában – üres szemgödrökkel. A karjuk pengévé vannak vésve, mint egy imádkozó sáskán, vagy valami ilyesmin. Mindaddig ártalmatlanok, amíg rájuk nem nézel. De amint félrepillantasz, megmozdulnak – és gyorsak. Láttam, ahogy egy ilyen átvágott egy egész embertömegen, amikor egy füstfelhő egy pillanatra elzárta a látóteret.

Kissé óvakodok tőlük. Ha rájuk nézek, az is megállítja őket – tehát még ha nem is érzékelik, hogy hol vagyok, akkor is levonják a következtetést, hogy ott lehetek valahol. Lehet, hogy elkezdenek mindenfelé kaszabolni, és akkor nekem végem. Minden tőlem telhetőt meg kell tennem, hogy elkerüljem ezeket.

A második, amit láttam, az… nos, az sokkal furcsább.

Olyanok voltak a láthatáron, mint egy kinyújtott ember – nem, nem ez a legjobb módja annak, hogy leírjam. Olyan volt, mintha a tér körülöttük megnyúlt volna és vele együtt nyúltak volna ők is, mint valami rossz photoshop effekt. Testük a földtől a felhőkig nyúltak, állkapcsuk pedig derékszögben mozdult. Voltak nekik ezek a kis réseik is, amik fekete hézagként látszódtak rajtuk az űrben, mint valami szárnyak. Egyszerűen csak lebegtek egyenesen előre.

Volt ott néhány alapítványi srác is, de harcoltak ellenük, fegyverrel és rakétával lőtték őket. Mennyire kibaszás már, hogy az "Alapítvány an anomáliák ellen" egy fura dolog? Talán olyan voltak, mint én, sikerült kijutniuk, amikor ez az egész elkezdődött. Gondoltam rá, hogy beszéljek velük, de úgy döntöttem, hogy inkább nem. Nem kockáztathatok.

Kijutottam onnan. El kell jutnom 579-hez. Tennem kell valamit. Bármit.

NAPLÓBEJEGYZÉS 0001-12

Láttam ma meghalni egy gyereket. Segíthettem volna neki. De nem tettem.

Egy nagy rakás szar vagyok.

ÖSSZEÁLLÍTOTT FÁJL 0001-4

Releváns Anomália	Az Alapítvány intézkedései
SCP-4290	Az SCP-914-gyel továbbfejlesztett SCP-008 felhasználásával az Alapítvány újraéleszti SCP-4290 holtesttét és szabadon engedi azt. A Kígyó Keze Kaijumencerei összecsaptak vele, de a fájlban nem igazán világos, hogy mi is lett az eredmény. Hallottam, hogy a Könyvtár elszakadt ettől az univerzumtól, de úgy tűnik ezek a srácok, inkább hátramaradtak. Idióták.
SCP-4666	Az Alapítvány időbeli anomáliákat használ fel, hogy technikailag mindenhol Karácsony legyen – oh, hogy basszák meg.
	Ezt úgy se fogja senki se elolvasni.

RÖGZÍTETT FÁJL 0001-3

Kontextus: NINCS BEVITTEL

<Napló Kezdete>

(Egy elhagyatott ékszerüzlet belsejéről látható a felvétel, a bejárati ajtó felől. Az éjszakai égbolt egy betört ablakon keresztül látható. Egy tinédzser lány ül egy rögtönzött tűznél, az üzlet közepén. Egy rubin amulett lóg a nyakából.)

(Az észlelési szűrő kikapcsolásra kerül. A lány hátra ugorva, éberen figyel, fegyverként egy rozsdás csövet fesz magához.)

Lány: Ki vagy te?!

Pietro: Én… én ismerlek téged. A nyakláncodat úgy értem..

(Szünet. A lány felnyög, majd leejti a csövet.)

Lány: Ah, a francba. Azért küldtek, hogy megölj? Mert akkor itt leszel egy darabig.

Pietro: Nem, én… én… én is csak megúsztam. Te is megúsztad?

(A lány előrehajol, hunyorogva nézve hogy lássa Pietro arcát.)

Lány: Jézusom. Szarul nézel ki, haver. Mikor aludtál utoljára?

Pietro: Ebben a vértezetben… öm, nincs szükséges alvásra.
Lány: Neked aludnod kell. Az arcod az… az egy katasztrófa, ember. Utálnád, ha látnád.

(Szünet.)

Pietro: Bejöhetek?

(A lány hátralép, egyik karjával teátrálisan int a bolt felé.)

Lány: Be, persze. Mindenkinek van elég üvegszilánk!

(Pietro tántorogva leül a földre. Üvegropogás hallatszik.)

(Szünet.)

Lány: Ez csak egy vicc volt, tudod. Vehettél volna egy széket is.

Pietro: Jó az így. Erős ez az vértezet.

Lány: (vállat von) Hát, vértezd fel magad.

(Leül vele szembe.)

Lány: Ez egy igen díszes darab nálad. (a nyaklánca felé mutat) Esetleg akarsz cserélni?

Pietro: (nevet, köhög) Dehogyis! Olvastam az aktákat.

Lány: Egy próbát megért. Már egy jó ideje, hogy nevettél, mi?

Pietro: Nincs mostanság túl sok min nevetni.

Lány: Még akkor sem, amikor Pesterbot az összes TV-ben megjelent?

(Szünet.)

Pietro: (nevet) Oké, ez most vicces volt.

(Szünet.)

Lány: Szóval te is megúsztad. Úgy értem, feltételezem, hogy te is egy alapítványi srác voltál, nem egy a sok ember közül, akiket életem során felbosszantottam és aki most bosszút állna.

Pietro: A kettő nem ugyanaz?

Lány: (nevet) Na, most már érted!

Pietro: Igen, Alapítványos vagyok. Volt Alapítványos, mármint. Szerencsém volt, hogy amikor az egész elkezdődött, beleültem ebbe a vértezetbe és megszökhettem. Te?

(Szünet.)

Lány: Nos, én vezető tiszt voltam – mindenki más előtt tudnom kellet volna a tervezetről, de a francba is, nem emlékszem rá, mi is volt az. Valószínűleg a második fájl miatt.

Pietro: Egy második fájl? Láttad? (feláll) Mi volt az?

Lány: Hékás, hűtsd le a hajtóműveidet, kölyök. Időnk mint a tenger. Csak egy csomó kép volt – tojások, fák, vallási dolgok. Önmagukban nem jelentettek semmit se nekem, de azt hiszem volt beléjük valami kódolva. Nem egészen úgy fogadtam, ahogy kellett volna - (csap rá a nyakláncra) - valószínűleg emiatt.

Pietro: (visszaül) Szóval tényleg egy memetikus ágens volt…

Lány: (összeráncolja a homlokát) Azt nem tudom. Nagyjából minden megtörtént már velem, ami, hát, megtörténhet velem. Tudom, milyen érzés egy memetikus ágens. Nem olyan érzés volt – inkább olyan, minta kiszabadulnék valami olyan alól, amire rákényszerítenek.

Pietro: É… értem. Szóval te sem igazán tudod, hogy mi folyik itt?

(Szünet.)

Lány: Sajna nem.

Pietro: Bassza meg … Basszus.

(Szünet. A lány elővesz egy kis üveg sört a zsebéből, és kortyol belőle egyet.)

Lány: (sóhajt) Szóval, mész valahová, vagy csak úgy bolyongsz, és sajnáltatod magad?

Pietro: 579 felé tartok.

Lány: (felnevet) Ha öngyilkos akarsz lenni, vannak egyszerűbb módszerek is, hidd el.

Pietro: Tudod, mi az?

Lány: Fogalmam sincs – ami aggasztó, lévén én egy elég nagy durranás vagyok.

(Szünet.)

Pietro: Nem számít, el kell jutnom oda.

Lány: Miért?

Pietro: Csak úgy. És te merre tartasz?

Lány: 1437-hez. Meglátom, bele tudok-e esetleg pisálni egy másik univerzumba. Aztán bedobom ezt az amulettet, és meglátom hol ébredek fel.

Pietro: (nevet) HAtározottan tervnek hangzik. Sok szerencsét neked.

Lány: (feláll) Neked is sok sikert kívánok, de mindketten tudjuk, hogy nincs rá szükséged. Mindjárt hasad a reggel – indulnom kell.

Pietro: Oké.

(A lány feláll és a bejárati ajtóhoz lép. Egy pillanatig elidőzik az üzlet bejáratánál.)

Lány: Remélem, meg fogod találni, amit keresel.

(Elmegy.)

Pietro: Én is.

<Napló Vége>

[FÁJLOK TÖRÖLVE]

NAPLÓBEJEGYZÉS 0001-13

Üdv, naplóm. Ez már jó ideje volt.

Jelenleg a 62C Telephellyel szemezek, ahol SCP-579-nek kellene lennie. Amennyire én látom, nincsenek őrök és minden biztonsági szolgálat leállt. Úgy tűnik, a hely egy ideje elhagyatott. Az volt a benyomásom, hogy ez a hely rendkívül fontos lehet, de úgy tűnik az Alapítvány nem ért velem egyet ebben.

A kezemben van az aktatáska. Kissé nehezen veszem a levegőt. Úgy érzem, hamarosan mindennek vége szakad, így vagy úgy.

Bemegyek.

NAPLÓBEJEGYZÉS 0001-14

Üdv ismét, naplóm. Tudom, hogy az utolsó bejegyzésemet, olyan drámaian fejeztem be és azóta körülbelül harminc másodperc telt el, de van egy fontos frissítésem.

A második alkalommal, amikor a 62C Telephely közelébe értem, olyan érzésem támad, mintha valaki fegyvert nyomna a tarkómhoz. Mintha a tető szélén állnék és valaki kezei a hátamhoz lennének nyomva, készen arra, hogy lelökjenek. Valamilyen szaros üss vagy fuss érzetét kelti bennem, amilyen durván csak lehet.

Nem tudom, mi az az SCP-579. De azt tudom, hogy engem néz.

RÖGZÍTETT FÁJL 0001-4

Kontextus: ó a francba ó a francba ó francba

<Napló Kezdete>

(A látvány egy folyosó belsejét mutatja, a 62C Telephelyen belül. Súlyos sérülések láthatóak a falakon, úgy tűnik, mintha egy nagy kés használatával kerültek volna oda. A lámpák villognak.)

Pietro: Bassza meg. Bassza meg.

(A lámpák újra felvillannak. Amikor újra felkapcsolnak, a fényben egy katona szobor látható, pengékkel. Az üreg, ahol a szemének kéne lennie, üres, az arca vicsorgó kifejezésbe van berögzülve.)

<Napló Vége>

Záró Megjegyzések: Hibáztam. Ezek itt vannak.

NAPLÓBEJEGYZÉS 0001-15

Igazam volt. Még ha nem is vehetnek észre, rájöttek arra, hogy itt vagyok. Mindent szétvágnak, ami a szemük elé kerül.

Megvágták az egyik lábamat. Rohadtul fáj, de haladnom kell. Nem üldöznek, hanem ugyanoda tartanak. Előbb kell odajutnom. Továbbra is figyelnem kell őket.

NAPLÓBEJEGYZÉS 0001-16

Megcsináltam, megcsináltam (megcsináltam (megcsináltam)) Én megcsináltam, megcsináltam! Megcsináltam Én megcsináltam.!!

NAPLÓBEJEGYZÉS 0001-17

Ez nem igazságos.

De én megcsináltam. Ez nem igazságos. Beragadtak az ajtó mögé – hallom, ahogy vagdossák, de meg van erősítve, kibírja egy darabig. Legalább pár percig, biztosan.

Egy megfigyelő kamrában vagyok, tele műszerekkel SCP-579 megfigyelésére. A tényleges tárolóegység közvetlenül alattam van. Csak egy kicsit látom, ha kissé megerőltetem a szememet. Van ott egy lyuk. Van egy lyuk a padlón, ami lefelé vezet.

Tudom, hogy hol van 579. Még ha nem is lennének itt jelzések, én egyszerűen érzem. Valószínűleg nem lehetsz a közelében anélkül, hogy ne éreznéd. Egy pillanatra arra gondoltam, hogy bedobhatnám az aktatáskát a lyukba és végezhetnék ezzel, de az túl egyszerű lenne, nem? Miután bejártam a fél világot, azt hiszem, nem érdemeltem ki azt a jogot, hogy valami könnyű legyen.

A lyuk helyzetét nézve és azt a pontot, ahol 579 van, az aktatáska innen még csak a közelébe se érne. Az egyetlen módja annak, hogy érintkezésbe kerüljön, ha beugrok a lyukba és lefelé menet eldobom azt. De ez a magasság… az aktatáska eldobása lenne az utolsó dolog, amit tennék.

Oh persze. Oh a rohadt élet, persze.

Egész életembe telt, mire rájöttem, de nem vagyok az a fajta ember, akiből nyomozó lehetne. Én csak a gyilkosság áldozata vagyok. Meghalok valaki más történetéért. És az emberi faj velem tart. Tudom, hogy ki csinálta, hogy csinálta… ezek nyilvánvalóak voltak. Ezeket mindenki ismerte, nekem adták tovább. Nem tudom miért. Végül még egy dolgot sem tudtam kitalálni.

Miért történik ez? Miért öl meg mindenkit az Alapítvány? Miért történik ez? Miért küldték ki ezeket a fájlokat? Miért történik ez? Miért esett el a Ganzir? Miért történik ez? Miért viszem ezt az aktatáskát szerte a világban? Miért történik ez?

Miért vagyok itt? Miért csinálom ezt? Miért vagyok… miért fogok meghalni? Van valami oka?

Ha valaki valaha olvassa ezt, kérem, kérem, találja ki. Magyarázzátok el nekem. Valaki… bárki. Nem értem. Nem értem.

Mindjárt be fognak jutni. Az első lépést előre.

SCP-579

NAPLÓBEJEGYZÉS 0001-18

Oh… szóval így van ez.

ÉLETJELEK ELVESZTVE

Azt mondták megszállták, igaz? Talán az egyik utolsó alkalom, amikor megtörténik ez.

Igaz.

Ne mond ezt. Biztos rosszabb lesz neked. Mindenki ezt mondja, miután megtud valamit, ami nem tetszik neki.

Jézus Krisztus.

Ezt nem lehet néhány óra alatt felfogni, ember. Tudnál csendben maradni egy percre? természetesen nem tehetem. Nem, még nem. A megszállottság érzése ez.

Miért ne?

Ne mondj ilyet!
Ne is beszélj róla.

Jobb lett volna, ha magukra hagyjuk őket.

Folyton arra gondolok, jobb lett volna, ha véget vetnék az egésznek. Nem azzal, amit találtunk. Mennyi ideig tartana? De nem így. Mindez én vagyok. Tudod, mit fognak majd mondani.

Ez vagyok én.
Vége.
Eltelt egy kis időbe.

Germofóbiás vagy, igaz?

Kaptál választ? Nem kellett volna ránéznünk. Kétlem, hogy bárki más beszélhetne erről bárkinek is.

Rosszul érzem magam

Footnotes